Oldalmegjelenítések száma a múlt héten

2011. november 23., szerda

Egy Disznóvágás margójára!

Mottó: Szöszi pláza cica odajön hozzám a minap:
-          Hello, szióka!!!Van valami rostos?
-          Bútorlap jó lesz!

         Nos kedves barátaim, történt hogy minap egy bevásárló központban főztem és odajött a „képzett” agyontanult riportercsaj az egyik kereskedelmi tv-től és hülye kérdésekkel zaklatott. Hogy így az Update, meg úgy az egészséges táplálkozás.
Feltette azt az ostoba kérdést:
-          Hogy mi a hobbim?- Hülye műkorcsolyázok!!! –mondom neki, hogy – Disznót vágok tükörjégen.
Azt mondja:- Meséljek róla, egy- egy mondatban.
-          Oké, de sípolós lesz
-          Hajnal fél négy, ébresztő - Kávé, klotyó, meleg ruha, gumicsizma - Himbálózó fények, bádog hideg - Kapunyitás
-          Igyunk egy pálinkát, meg még egyet
-          Na gyerünk!
-          Kussoljatok, k. anyját ez vadul nagy!
-          Add a pisztolyt
-          Ne forgolódj, durr: sikerült
-          Bökés, vérfürdő, Józsi a ganéjba fetreng!  - Fasza szaros Józsi újra száguld
-          Hozz egy felest, én perzselek
-          A kezem alá önts a vizet, mert nyakon váglak!
-          Gyönyörű jószág, forralt bort, pálinkát?
-          Ilyen sorrendbe jöhet
-          Aztán hipp- hopp elemeire hullik a jószág - Ki darál?
-          Majd én!
-          Kell még egy kis erős paprika!
-          Sütöd a zsírt?
-          Jó ez a szilva!
-          Te hülye ez barack!
-          Főzöm a hurkát!
-          Megszólal a riporter csaj: - Fúj a hurka a disznó szaros belébe, van töltve!
-          És a kolbász megeszed? – kérdezem- Az fincsi! Az szerinted, mibe van töltve kukazsákba?- Csönd!
-          Eszünk – Fasza minden a jövő héten a sógoréknál leszünk!
-          Még egy felest!
-          Nem kéne!
-          Itt a kóstoló – hazafelé botorkálva beindul a vesém, mire kiszabadítom a madarat a kalitkából, elszakad a szatyor füle. - Drága jó hurka, kolbász, de jó ez a szombat és még a gatyám szárát is lehugyoztam!
-          Azt mondta a riporter csaj, hogy ezt így nem lehet lehozni az újságba, ezért írom meg nektek, hogy is volt ez gyerekkoromban, amikor karácsonykor nem okos telefont kértem, hanem gumicsizmát!











Íme a disznóvágás történet, menete:

Sertést csak a tudott tartani, akinek annyi földje volt, hogy meg tudta rajta a takarmányt termelni. A módosabb gazdákat azzal is méregették, hogy egy évben hányszor vágott.
         A disznóvágás szezonja karácsony és újév tájékára esett. Aki kettőt vágott, az egyiket karácsonyra, a másikat farsangra szánta. Volt, aki a karácsonyt megelőzően Szent – András havától kezdve a hideg időjárás beállta után már vágott, és egész december 22- ig. Különösen azok hagyták közvetlenül karácsony előtti napokra, akiknek csak egy hízóra tellett egész évben.
Már a vágás előtt jó pár nappal készülődtek a disznótorra. Meghívták segíteni a rokonokat, a sógort, a koma családját, a testvéreket. Kétszer is szóltak, egyszer korábba, másodszorra a vágást megelőző este.
         Az előkészületekhez tartozott a bevásárlás. A boltban szereztek be 3-4 kiló sót, 6 kg rizst, 5 dkg borsot, 10 dkg paprikát, melynek fele csípős, másik fele édes. A leves ízesítéséhez készítettek majoránnát, babért, borsot, szerecsendiót. Ha kellet a kősót mozsárban, megtörték, ugyanígy a szemes borsot is. A majoránnát marokkal dörzsölték szét, a fűszereket külön- külön kis bögrékben tartották, hogy kéznél legyenek. A hurkákhoz fapálcikákat faragtak (a két végét ezzel zárták le), ezt összekötözték, és a fűszerek mellett tárolták. Előkészítettek egy koszorú fokhagymát és 1 kg vöröshagymát. A gazdasszony a kamrából és a padlásról a szükséges edényeket: fateknőt, tálakat, vajdlingot, fazekakat, fakanalakat előkészítette.
         A vágáshoz kora reggel kezdenek hozzá, amikor még ki sem világosodott, „lámpavilágnál” dolgoznak. Legalább 4 ember kellett az állat lefogásához, őket nevezték fogóknak. A segítő embereket először megkínálták pálinkával, ezután fokhagymás pirítóst ettek. Csendesen kimentek a disznóólhoz, mikor az állat kijött, a négy ember leteperte, azután közülük egy leszúrta. A disznóból kilövellő vért egy asszony tálba fogta fel, és azonnal bevitte a házba.
         Egy fazéknak kenőtollal kizsírozták az alját, vizet öntöttek bele, és amikor a víz forrt, beleöntötték a vért. Az egy negyed óra alatt megabárolódott. Ezután kivették a fazékból, deszkán apró kockára vágták, és bő hagymás zsírba tették. Sózták, borsozták, majoránnát adtak hozzá, és folyamatos kavargatással lesütötték. Ez volt a reggeli. Amit nem ettek meg, azt felhasználták a véres hurka elkészítéséhez. A vért savanyú káposztával vagy uborkával fogyasztották. Reggelire csak akkor kerülhetett sor, ha a disznót már szétszedték.
         Szúrás után az állatot nyugodtan hagyták. Kis idő elteltével szalmát szórtak rá, a hátán végig és meggyújtották. Az égő szalmát piszkafával igazgatták. Ezt nevezzük perzselésnek. Mikor a perzselés befejeződött, a konyhai tűzben vasat tüzesítettek fel, ezzel sütötték ki a boncát ott, ahol beráncosodott a bőr, a fej, a fül, a lábak szőrös részeit. A tisztítás során a disznó bőrét, végtagjait, fülét, farkát hófehérre pucolták.
         A bontás menete a következő: A hátán fekvő disznónak először a két első, majd a két hátsó sódarát vették ki, ezután hasra fordították, és a gerinc két oldalán a farkától a szájáig hasították. A bordákat éles fejszefok sarkával lenyesegették, majd a farkat a végbélnyílástól elvágták, és kivették az orját. Az egy darabban kivett orját vízzel leöntötték, két ember bevitte a konyhába, és úgy tették a teknőbe, hogy a disznó farka az ajtó felé legyen. Ezután vették ki a belet, bevitték a konyhába, hogy ki ne hűljön. Ezután a disznót kettévágták, az egyik oldalát a teknőbe rakták a sódarakra, a másik oldalt az asztal egyik végébe. Az előzőleg kivett belsőséget- tüdő, máj, szív, vese- az abárló fazékba tették. A reggeli a férfiak részére a kinti munka elvégzése után következett.
         A bél tisztítását, mosását, a segíteni hívott asszonyok végezték. A sózó teknőben lévő sódarakat az orját (karmonádli), az oldalast besózzák, vele együtt a szalonnát is. Sótlan szalonnát nem hagytak, csak abárolni.
         A paraszt családoknál inkább szalonnát hagytak, nem zsírt készítettek, mert aratáskor, kaszáláskor sok kellett. Inkább szalonnát ettek kenyérrel, mint zsíros kenyeret. A sózott szalonnát pár napig érlelték, utána jól felfüstölték. Nem mindenütt tartottak nagy disznótort. Az egyszerű emberek nem akarták el dinom-dánomozni a drága disznóhúst, azt tartották természetesnek, hogy a segítségül hívott rokonsággal vacsoráznak. Vacsorára húslevest főztek kockatésztával, főtt húst, tetszés szerint uborkával vagy tormával, céklával, susinkával és töltött káposztát készítettek. A töltött káposztába általában gerslit tettek, vékony, zsíros rántással sűrítették, és a levébe paradicsomlevet öntöttek. Ezt az ételsort követte a kóstoló: a pecsenye, a hurka, a kolbász végül herőce vagy pampuska. A vacsorához pálinkát és bort kínáltak. A faluba volt olyan ház, ahol a vacsorához nem húslevest, hanem belsőségből és csontos húsból főzött savanyú levest készítettek, amit kenyérrel fogyasztottak.
         A vacsora ideje alatt a gazdasszonykóstolókat készített a rokonoknak, szomszédoknak. Kóstolót oda küldtek, ahonnan vissza is kapták. Sokszor annyi kóstolót kellett adni, hogy a családnak alig maradt hurka, kolbász, tepertő, vagy abárolt szalonna. Ezért az összetartó rokonság úgy osztotta be a disznóölést, hogy ketten egyszerre ne öljenek.
A régi házak tetőzetén füstben nem volt hiány, mert kémény híján a füst mindig ott gomolygott. Itt füstölték a tárolásra szánt készítményeket. Miután már a lakóházakat kéménnyel építették, kürtőt is készítettek, amibe farudakat lehetett elhelyezni. Ezekre akasztgatva füstöltek. Volt olyan füstölési mód, hogy a kéményajtóhoz kályhacsövet erősítettek, e keresztül a padlástérbe kiakasztott húshoz, szalonnához irányították a füstöt. A 30- as évek után terjedtek el a füstölők, ezeket deszkából vagy téglából építették. Egy- egy füstölő az egész rokonságot kiszolgálta. Ilyen füstölőket használnak ma is.
         Ezzel zárom soraimat, üdv:
Chef Balu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése