Tanulmány: a kerítésből, avagy nálatok miből van? Kolbászból fonva!!!

Mottó:

-          Kedves Balu mi a kedvenc ételed?

-          A kolbász!

-          És mit eszel ünnepekkor?

-          Tortát kolbásszal!

Kedves barátaim, elolvasta az asszony a bejegyzésem, és azt mondta miért nincs recept? Részegen gépelni nem jó, úgyhogy, kamillateát iszogatva leírom nektek egypár érdekes kolbász receptet. Tudom, mindenkinek van sajátja és ehhez minden valamire való férfitársam ért, mint a focihoz vagy a politikához. DE harcra fel szombaton újra gyakorolom a keverés művészetét, addig is írok.

-          Te Gertrúd, nincs valami dugi pálinkád ehhez a teához, olyan mellékíze van!

A jó disznótor első követelménye a jó kolbász. Már a legrégibb szakácskönyvek receptjei felsorolják a fokhagymás, borsos, citromos, majoránnás, köménymagos, fenyőmagos ízesítésű kolbászokat, azonban a paprika elterjedésével egyre inkább a borsos- szegfűborsos-fokhagymás- paprikás ízesítésű kolbász honosodott meg nálunk.

         A kolbász bélbe töltött tartós készítmény. Nyers színhúsból, fokhagymával, sóval, borssal, paprikával, helyenként köménymaggal fűszerezve keverik. A máig paprika nélküli az erdélyi kolbász barna színű. A századfordulóig húsvágó baltát használtak a hús felaprítására, majd bárddal aprították a kolbásznak valót, és az ezzel megtöltött belet régen hurkának nevezték. A húsdaráló kb. az 1930-as évektől, van használatban, de elterjedése után is sokfelé ragaszkodtak a bárddal való feldaraboláshoz. A felaprított, illetve a megdarált húshoz a fűszereken kívül a Bácskában vörösbort is adtak (kb. 10 kg húshoz ½ l vörösbort) Ez egyrészt jellegzetes, pikáns ízt adott a kolbásznak, másrész könnyebben lehetett összegyúrni a kolbásztölteléket, amelyet vékonybélbe sorosan töltöttek. A kolbásztöltő korábban marhaszarvból készült. A kolbász füstöléssel tartósítják. A délkelet. Dunántúli parasztság főtt krumplival kevert húsból készített kolbásza fűszerezve, füstölve nyárig is eltartható volt.

        

Pikáns házikolbász

         Hozzávalók: 10 kg színhús (fele lapocka, fele oldalas), 22 dkg só, 20 dkg csípős paprika, 3 nagy gerezd fokhagyma, köménymag ízlés szerint.

         A húsról leszedjük a bőrkét, a csontokat, a porcos részeket, és megdaráljuk közepes lyukbőségű tárcsán. A darált húst összekeverjük a fűszerekkel, majd vékonybélbe töltjük, és olyan nagyságúra méretezzük, hogy egy kolbász a család egyszeri étkezéséhez elegendő legyen. Frissen sütve is fogyaszthatjuk, vagy felfüstölhetjük.

Debreceni páros kolbász

Hozzávalók: 10 kg hús, 26 dkg só,2,5 dkg törött bors, 7 dkg édesnemes paprika, 5 dkg finomra vágott fokhagyma, 0,5 l víz.

A világhírű páros debreceni fiatal, hízott sertés húsából készítjük. Zsírosabb, szaftosabb húst válogatunk hozzá, darálás előtt összevágjuk, a szükséges fűszermennyiséggel összekeverjük, középmagasságú korongon ledaráljuk, óvatosan összegyúrjuk, majd közepesen bő sertésbélbe puhán betöltjük. 10-12 dkg-os párokba pározzuk, de ne vagdaljuk el, jól megcsavarva hagyjuk egyben, amilyen hosszú a bél. Az után füstölőpálcákra rakjuk úgy, hogy a párok össze ne érjenek, és így 1-2 óráig szikkasztjuk a levegőn, majd szép pirosra felfüstöljük. A füstölő ne legyen túl meleg, mert akkor könnyen összeráncosodik a kolbász. Füstölés után azonnal is fogyaszthatjuk.

Főzés: forró vízben 10-15 percig főzzük, de villával ne szurkáljuk, mert kijön a szaftja.

Citromos kolbász

       Hozzávalók: 1 kg sertéshús, 2,5 dkg só, 2,5 g őrölt bors, 5 g pirospaprika, 1 citrom lereszelt héja 2 evőkanál vízbe elkeverve.

         Ez a kolbász nem nagyon ismert, de azoknak ajánlom, akik nem szeretik a fokhagymát. Ebből csak annyit készítsünk, amennyi néhány nap alatt elfogy, mert csak frissen sütve melegen vagy hidegen jó. A kolbásznak való húst úgy készítsük el, mint a friss sütni való kolbászt, de ebbe kevesebb kövér húst teszünk. A citromnak csak a sárga héját reszeljük meg, mert a fehér része keserű. A húst megdaráljuk, a hozzávalókkal jól összegyúrjuk, és kolbászbélbe töltjük. Sütés előtt néhány pillanatra forró vízbe mártjuk, mert így meggátoljuk a bél kirepedését.

Kedves olvasóm remélem felkeltettem a figyelmedet és elindult a nyálelválasztásod, és máris azon gondolkodsz, hogy bedobj egy felest és nekiállj a munkának. Sok sikert, jó étvágyat!

Csak tanulságul, hogy kolbásztöltés közben nemcsak inni, de röhögni is jó, íme egy kis történet az Osztrák- Magyar Monarhiából.

Amikor Győrnél Napóleon nagy futamodásra késztette a fölkelt magyar sereget, nemigen volt idő és alkalom arra, jó falatokkal induljon útnak kapitány, katona. Így esett a história szerint, hogy lovát vesztett magyar huszár, meg egy stájer vadász valahová a Szigetközbe jutott, a nagy ijedségben. Mentek, s éheztek. Ám a jó sors egy tanyát vezérelt útjukba, ahol gazda ugyan nem volt, de nyitott kamra igen, benne egy szép szál szárazkolbász. „Mein gott - áhítozott a vadász, ezt, megfelezzük!”

A huszár azonban - a kolbász láttán máris éledezett benne a virtus – másként vélekedett. Hallod –e stájer, kapjuk inkább a fogunk közé kétfelől, oszt ahun szakad, úgy legyen. A stájer nem retirálhatott a kihívásra, belement: be is kapták a szál, kolbász két végét és húzták harciasan.

A ravasz huszár gondolta, hogy nem árt a szerencsének némi segítség. Úgy tett, hogy a fogai közül (a kolbász mellett) eleresztve a szót, rákérdezett:

- Fogod nímöt?

- Ja- Mondta a stájer készségesen kerekre nyitva a száját. Úgy is maradt a jámbor. A huszár, s a kolbász eggyé lettek.

ÜDVÖZLETTEL:

                    CHEF BALU